2. Fejezet - F�lek hozz�d sz�lni!

M�snap Yukimi n�zett be hozz�m j� kor�n. Raikou megsebezte a mellkas�n, de �gyelt r�, hogy csak a b�r�t s�rtse, �gy �t hamarabb is ki fogj�k engedni, mint engem, addig is j�n szomsz�dolni. Miharu is bej�tt suli ut�n a t�bbiekkel, �s m�g Yoit�t is l�ttam a folyos�n s�nd�r�gni. Igaz�n klassz �rz�s volt itt lenni k�zt�k. Azt�n m�r csak Hanabusa maradt velem, de hirtelen � is fel�llt �s gyors k�sz�n�ssel t�vozott. K�pni-nyelni nem tudtam olyan gyorsan t�rt�nt, m�r csak akkor esett le, amikor az ajt�ban k�sz�nt Raikounak. Azzal a lend�lettel, ahogy elt�tottam a sz�m, m�r r�ntottam is a fejem b�bj�ig a takar�t.
”- Ember, nyugodj�l m�r le! Eg�sz t�rhet� maca lett�l itt, ne gyerekeskedj! Csak az �vod�sok bujk�lnak” – gy�zk�dtem magam hevesen, de nem v�lt be, nem akartam engedelmeskedni magamnak.
- Szia! Hogy �rzed magad? – k�rdezte vid�man.
- Sokkal jobban vagyok – v�gtam r� sebesen.
- Nem b�jsz ki a takar� al�l?
- Most nem, kicsit f�radt vagyok. Kimer�tett ez a sok l�togat� – most t�nyleg csak az�rt hazudtam, hogy lekoptathassam. Lekoptatni �letem szerelm�t, egyike a legmazochist�bb �tleteimnek.
- �h, h�t persze, hiszen a t�bbiek is megl�togattak. Akkor hagylak pihenni. Gy�gyulgass!
- Szia! – d�nny�gtem, �s r�haraptam az ujjamra.
”- Nesze te idi�ta �llat! Ezt �rdemled, mert olyan egy szoban�v�ny vagy!” – nem tudtam annyi szitkoz�d�st kital�lni, amennyit meg�rdemeltem volna.

F�l �r�ig is eltartott az �nmarcangol� r�tusom, m�g kattant a szob�m kilincse.
- Szia!
- Szia Gau! – felvid�tott, hogy �t is l�thatom, de az arckifejez�se m�r nem tetszett annyira. – Mi a baj? – kom�tosan le�lt mell�m a sz�kre, a szekr�ny tetej�re helyezett egy zacsk�t, azt�n egy s�haj ut�n neki kezdett.
- Mi a bajod Raiko-sannal?
- Mi? – szeppentem meg. – Nekem semmi.
- Nem hiszek neked. Tegnap, �s ma is olyan szomor�an j�tt ki t�led. Megk�rdeztem, mi baja, de csak azt mondta, hogy nem kedveled �t. M�gis mi�rt? Raikou-san olyan kedves, direkt elment neked bev�s�rolni, ott t�tov�zott a boltban, hogy vajon mit szeretsz �s mit nem – felh�borodottan h�nyta a szememre, v�laszt k�vetelt, szerette Raikout.
- Nagyon szereted Raikou, igaz? – ez meglepte.
- H�t, igen – les�t�tte a szemeit, �n is.
- Nem �rulsz el senkinek?
- M�rt tenn�m? – k�rdezett vissza, de csak megr�ztam a fejem.
- �n is.
- �n is? Mi, �n is? – �rtetlenkedett.
- �n is… szeretem – a krokodilk�nnyek cs�pni kezdt�k a szememet, �s abb�l a fajt�b�l val�k voltak, amiket nem tudtam visszafogni. – Ez�rt, f�lek hozz�sz�lni – ny�sz�r�gtem neh�zkesen, �s t�r�lgetni kezdtem a szemem. – Sosem voltam s�r�-pityog�, nem tudom, most mi�rt j�tt r�m – menteget�ztem, de Gau egy zsebkend�t tolt az orrom el�.
- Semmi baj! �s ne f�lj, Raikou-san… az Raikou-san, kedves �s meg�rt�. T�le nem kell f�lned!
- K�sz�n�m! – m�r nem is kellett s�rnom, nem facsargatott bel�lr�l az a rossz �rz�s.
- Akkor mostant�l nincs s�r�s, se szomorkod�s. Sz�val, Raikou-san nem tudta odaadni neked ezeket, de �tadta, hogy, ha kipihented magad, akkor adjam oda �n – ny�lt a zacsk��rt, az �l�be tette, �s kotor�szni kezdett benne. – Van itt m�z – elmosolyodott. – Raikou-san szereti a m�zet – tov�bb kutatott. – S�ltlazac �s Tattoro Gy�m�lcsmix ital. Raikou-san ezeket is szereti. �gy l�tom mindent megvett, amit � is szeret.
- N�ha, olyan gyerekes tud lenni. Sokszor megfeledkezek r�la mi is a munk�ja, de… akkor is olyan cuki – kuncogtam.
- Honnan tudod, hogy mi a munk�ja?
-�, biztos eml�tette itt valaki – mentettem ki magam a helyzetb�l, �s Gau el is hitte, mert tov�bb pakolt.
- J��, egy ruha. T�k cuki! XL-es. Nem tudta a m�reted, ez�rt vett egy nagyot – mosolygott Gau, l�ttam rajta, hogy elmereng.
- Gau, mondd te, hogy szereted Raikout?
- Hogy… szeretem? Mire c�lzol? Csak nem arra? Nem vagyok meleg! Csak nagyon- nagyon szeretem Raikou-sant. Az �letemet �s a becs�letemet is megmentette – hadarta.
- Ok�, �rtem, csak �rdekelt – Megsimogattam a k�cos fej�t, mire elpirul.
- K�rsz kaka�t? – tereli el a figyelmem, sikeresen.
- Ky��, im�dom! – kapom ki a kez�b�l a kis barna-feh�r kocka alak� dobozt, �s a fenek�re n�zek.
- Bajusz – t�rli le vigyorogva az ajkaimra tapadt kaka�t.
- K�szi! – m�lyen a szemembe n�z.
- m�rt n�zel? Maradt m�g kaka�? – t�r�lgetem meg m�g egyszer a sz�mat. – Megijesztesz – v�gom be a r�m�lt kiskutyus szemeket.
- Tudod, sokkal tartozom neked. Soha az �letben nem tudom majd viszonozni, hogy megmentetted Raikou-san �let�t – most � kezdett el k�nnyezni. Finoman �t�leltem, �s a f�l�be s�gtam.
- Csak az�rt �lek, hogy l�thassam Raikout. Meghaln�k �rte, ahogy te is – feln�zett r�m, m�g nedves volt az arca. T�nd�ri kissr�c. Aranyos �s… K�zelebb hajolt, �s megcs�kolt.
- Akkor te add az �leted Raikou-san�rt, �n pedig adom �rted.
- Gau… - ism�telten k�nnybe l�badtam.
- H�, �gy volt, hogy nincs t�bb s�r�s.
- Te besz�lsz? M�g fel sem sz�radtak a b�ntetted nyomai, �s m�ris pr�dik�lsz? – d�nny�gtem s�rtetten, mire a fi� csak nevetett.
- Holnap is j�v�k. J�?
- Persze, hogy j� – d�rm�gtem oda f�lv�llr�l.
- Szeretlek! – ezt a sz�t m�g sosem hallottam senkit�l szemt�l szemben, m�g a saj�t any�mt�l se.
- De �n… - nem tudtam kimondani, a szavak a hangsz�laimba kapaszkodtak. Itt volt az alkalom, hogy tizenhat �ves l�temre v�gre legyen fi�m, de m�gse ment, azzal a tudattal, hogy akire �gy v�gytam, m�g rem�nytelen�l is, most itt van a k�zelembe, �s, ha akarom, megsz�l�tom, meg�rintem.
- Raikou-sant szereted, tudom. �s meg�rtem. Nem v�rok viszonz�st – vill�mgyorsan nyomott egy puszit a homlokomra, �s kifel� vette az ir�nyt.
- Gau! – Visszafordult.
- Chu! – k�ldtem ut�na egy puszit, mire felvidulva biccentett, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

Egyed�l maradtam. Egyes egyed�l a szob�ban, a k�rh�zban, �s ebben az eg�sz vil�gban. �jra az a g�rcs�s szor�t�s a gyomromban, mint amikor depis vagyok. Rohadt egy �rz�s, gy�l�ltem. Most m�g tet�zte, hogy az ostoba viselked�sem miatt Raikou ak�r meg is ut�lhatott. Nem akartam vele tal�lkozni, nem akartam a szem�be n�zni, nem akartam hozz�sz�lni.

�jjel alig aludtam valamicsk�t, annyira led�nt�ttek a l�bamr�l a gondolatok, aludni sem engedtek, sz�val csak k�nl�d�ssal teltek a perceim �s �r�im. Hanabusa �szre is vette, hogy nem vagyok j� b�rben. Azt mondta, kimegy �s hoz valami innival�t, mert � is szomjas m�r, �n meg felvedeltem mindent, a sz�m m�gis cserepes maradt.
- Raikou van itt. Bej�jj�n? – mondta mikor visszaj�tt.
- Ne! Nem akarom l�tni! – siv�tottam gondolkoz�s n�lk�l, �s belef�szkeltem magam a takar�mba. Tal�n rossz d�nt�s volt.

Hanabusa kisz�lt Raikounak, hogy most jobb, ha elmegy. Megszakadt a sz�vem, pedig pont miattam kellett elk�ldenie. Egy igazi bat�r nagy segg vagyok!
- Kahel, mi�rt tartod ennyire a t�vols�got Raikout�l? – k�rdezte, �s az agg�d�ssal szomor�s�g vegy�lt.
- �n nem tartom a t�vols�got, csak most el�g, ha maga itt van velem.
- H�vj csak Han�nak! – mosolyodott el, �s ez engem is jobb kedvre der�tett.
-Raikou j� fi�, b�r eredetileg a rosszak oldal�n �ll… De kedves, �s figyelmes. Meg�rdemelne egy kis viszonz�st. Olyan szomork�san ment el – mes�lte mik�zben azt a kezemet simogatta, amelyikben az inf�zi� volt.

B�ntudatot �reztem. Az �jabb �jjelem �lmatlan volt. Egy percre se tudtam lehunyni a szemem, �s ett�l csak rosszabbul �reztem magam. Reggel az orvos is aggodalmasan n�zte a k�rlapom, meg engem. Ideges volt, �s azt mondta, b�rmit �rzek azonnal h�vjak n�v�rt. Persze, majd, ha viszket a seggem, akkor is sz�lok. Enn�l a gondolatn�l eszembe jutott, hogy egy ilyen l�ny nem illik Raikouhoz. Tulajdonk�ppen �n egy�ltal�n nem illek Raikouhoz. Valami sz�p l�nyt k�pzeltem el mell�, mikor otthon rajzolgattam r�la a chibiket, nem pedig olyat, mint �n, m�g ha itt nem mondhatom magam cs�ny�nak. Nagy �rl�d�seim k�zepette �szre sem vettem a l�togat�mat, csak mikor m�r az �gyam mell�l k�sz�nt r�m. �sszerezzentem, �s ezt � j�l l�tta.
- Szia! Csak hoztam p�r dolgot, de r�gt�n megyek is el – letette a szatyrot a szekr�nyre, �s siet�sen indult is kifel�, hogy ne zavarjon. Mikor besz�lt, nem mert r�m n�zni. Megb�ntottam azt, akit a vil�gon a legjobban szeretek, aki�rt meghaln�k. M�r f�l l�bbal a k�sz�bre l�pett, amikor er�t vettem magamon, �s ut�na sz�ltam valamit, ami csak �gy felbukott bel�lem.
- Im�dom a f�led! – ez az�rt t�lem is sok volt - m�g ha t�nyleg mindig is csod�ltam azt a k�t gy�ny�r� f�let, ahogy el�t�r a hamvas hull�mokb�l-. Ilyet mondani csak �gy, m�g h�ly�n is hangzott. Mire f�l merek neki ehhez hasonl�akat mondani? M�g b�knak is sz�nalmas. R�m�letemben elv�r�s�dve, �sszeg�mb�ly�dve h�z�dtam a paplan al�. Ezt j�l megcsin�ltam, most m�r v�gk�pp nem merek vele szembe n�zni, � meg dilisnek tart, �s t�bb� ide se tolja a k�p�t. Meg�g�rtem Gaunak, hogy nem s�rok, meg alapb�l ez elvi k�rd�s, gy�l�ltem s�rni, f�leg m�sok el�tt, de az�rt egy picit, csak p�r k�nnycseppet megengedhetek.

Nagy tenyeret �reztem a h�tamon.
- Nem akarod k�zelebbr�l megn�zni �ket? Csak, hogy addig �n is l�thassalak v�gre – k�rte szel�den. Remegve fordultam vissza a h�tamra. A sz�vem hevesen vert, m�g a paplan sz�l�t markol�szva leh�ztam magamr�l. Raikou r�m mosolygott. Sz�nalmas �s gyerekes, de r�ntottam is vissza magamra a takar�t, csak hogy Raikou megfogta a kezem. Finoman, minden er�szakoss�g n�lk�l h�zta vissza r�lam.
- Nem kell olyan sz�gyenl�snek lenni - r�m n�zett, v�gigm�regette az arcomat, �n meg csak irultam-pirultam, egy jobban dobog� sz�vvel. – Aranyos vagy! – jelentette ki, �s ez v�gleg kiakasztott n�lam valamit. A mellettem m�skor nyugalmasan pittyog� g�p hangosan s�polt, egy n�v�r rohant be.
- Semmi bajom! – lihegtem. – Biztos csak a g�p romlott el, vagy valami.
- Biztos rendben vagy? – k�rdezte Raikou, de m�r fur�n hallottam a hangj�t. Nehezen vettem a leveg�t, �s a sz�vem, m�r f�jt. Visszazuhantam az �gyra. Forgott minden, furcsa zajok, �rint�sek, semmi sem volt a hely�n, �gy �reztem sz�momra ez a v�g, �s b�rcsak m�r t�nyleg v�ge lenne.

Azt�n fel�bredtem, mint m�r annyiszor. K�rben�ztem m�g kiss� k�b�n.
- Kahel? – Raikou mellettem �lt elny�zottan. Odakint s�t�t volt, az �ra m�r majdnem �jf�lt mutatott, j� k�s� volt, de � itt maradt velem.
- Bocsi. – ny�sz�r�gtem.
- Nem tehetsz r�la, rohamod volt. Nem j�tt�l m�g rendbe – be�llt egy kis csend, de folytatta. – Miel�tt kid�lt�l, azt mondtad „Hol vagy Gau, m�g nem adtam az �letem Raikou-san�rt”. Ezt mire mondtad? Besz�lt�l Gauval?
- Nem tudom, mir�l besz�lsz. F�radt vagyok.
- �rtem. Pihenj csak. Maradok egy darabig.
- Nem kell! Elleszek egyed�l is. �gy nyugisabb is. �s te is f�radtnak t�nsz. Menj csak haza.
- �t perc, azt�n indulok – belenyugodtam. Lassan teltek a percek, lehunytam a szemem, s mire �jra kinyitottam, m�r hat perc is eltelt, de �reztem, hogy Raikou m�g mindig ott k�ny�k�l az �gyam sz�l�n. Lesand�tottam r�. Aludt! Halkan szuszogott, gondterhelt grimasszal az arc�n, szem�ld�k�t kiss� �sszeh�zva.
- Raikou-san… - suttogtam, �s lejjebb h�z�dtam, hogy egy vonalban legyen a fej�nk. Megsimogattam az arc�t. Fantasztikus �lm�ny volt, mint amikor bandzsidzs�mpingolsz, vagy c�p�kkal �szol. Belet�rtam a gy�ny�r� hajkoron�j�ba, besz�vtam a sampon �des illat�t, k�bultan fogtam meg a kez�t, �s h�z�dtam hozz� k�zel, elt�k�ltem, hogy nem eresztem. �s t�nyleg nem eresztettem!